Szoboszlai János (39) vagyok, két gyermek, Ákoska és Atika édesapja. Szinte minden barátom Janónak szólít. Azt hiszem, ez a játékos név eléggé kifejezi lényemet.

Barátaim, a MiTér (www.miter.hu) létrehozói, Egres Katinka színművész (www.magvagy.hu) és Tarnóczy Vilmos író (www.kvantumklub.hu) biztatására döntöttem úgy, hogy életemet nemcsak elméleti, hanem gyakorlati téren is a gyermekeknek szentelem. Ők voltak azok, akik nemrégiben felvetették, hogy gyermekfelügyelettel, korrepetálással kellene foglalkoznom - legyek bébiszitter! - hiszen a gyermekeket tartom legnagyobb kincsünknek az életben, és a gyermekek is láthatóan szeretnek a társaságomban lenni.

 Ahogy végiggondoltam javaslatukat, rájöttem, hogy az életeseményeim egyre inkább erre terelgetettek. Végeztem nehéz fizikai munkát és irodai munkát is, az irodavezetőtől, a pályázatírón át az EU-s projektasszisztensig. Még egyetemi éveim idején, voltam házitanító olyan családnál, ahol a 11 éves kisfiú öt tárgyból bukásra állt. A korrepetálás 4 hónapja alatt sikerült minden tárgyból közepes szintre fejlődnie. Gimnáziumokban prevenciós foglalkozásokat tartottam, Ifjúsági Tanácsadó Pontnál voltam önkéntes és bűnmegelőzési képzésen is részt vettem. Filozófia szakos bölcsész és tanári végzettségem van.

Gyermekeimnek születésüktől fogva, minden esti fürdetés előtt paraffinos masszázst adtam fél éves korukig, hiszen gyógymasszőri végzettséggel is rendelkezem. (Újabban a japán meridiánkezeléssel, a shiatsuval foglalkozom. www.shiatsu.ewk.hu) Az irodai munka végeztével, első utam az áruházba vezetett, ahol a napi élelmiszermennyiséget beszereztem, majd hazaérkezve elkészítettem a vacsorát. Ezen kívül valamennyi házimunka elvégzése a maga természetességével jött, amikor párom, első gyermekünk hasfájóssága miatt szinte szemhunyásnyit sem tudott aludni. A napi felolvasások és naplóírás mellé - melyet még Ákoskát várva vezettünk be - felsorakozott valamennyi elvégzendő teendő a főzéstől a mosogatáson és mosáson át a vasalásig és takarításig.

Annak ellenére, hogy kisfiaimmal és édesanyjukkal már néhány éve nem élek együtt, kapcsolatunk rendkívül szeretetteli. Elmondhatom, hogy gyermekeim a szívemben élnek, és nagyon sokat tanulok tőlük. Abból, hogy ez nemcsak üres frázis, hanem igen komoly tartalommal telt kijelentés, kis ízelítőt adok a Gyermekeim címszó alatt.

A Stratégiakutató Intézet (www.strategiakutato.hu) vezetőjével, Varga Csaba barátommal vállvetve dolgozom együtt egy új módon szerveződő közösség - a Pilisszentkereszti Tündérkert -  érdekében történő közösségvállaláson. Az Intézet metaelméleti szekciójának ülésein néhány alkalommal vendégként vettem részt. Másik honlapom www.auranemzedek.hu az Intézet kiadványait népszerűsíti. A Tudatos Csatorna nevű internetes TV szerkesztőségi tagja vagyok. www.tudatos-csatorna.org

Szabadidőmben sokat olvasok. Elkezdtem érdeklődni a biointenzív gazdálkodás és önellátó gazdaság, valamint az önfenntartó közösségek iránt, melyek egyik hazai élharcosa Petró Tibor barátom, akivel több közös projekten is dolgozunk. https://www.facebook.com/GLMatrix

Verseket írok. Már összegyűlt egy kötetre való. Barátaim ösztönzésére a kiadásukhoz szükséges előkészületeken dolgozom.

Egy a gyermekeknek az életünkben betöltött rendkívüli szerepét bemutató könyv megírásába fogtam bele.

Részletek a könyvből:

"- És azt mondod, a gyerekek így tekintenek a világra? Szinte magukba isszák?

 - Így van.

             (9) Azt állítom, hogy a gyerekek ezzel a nyitottsággal, kíváncsisággal és elfogadással érkeznek közénk.

 Nem méricskélnek, nem hasonlítgatnak másokhoz, nem szörnyülködnek, nem is gúnyolnak. Nincs, miért tegyék. Elfogadnak olyannak, amilyen vagy.

   (10) Társadalmi alakulataink, intézményrendszerünk, és az a folyamat, melyet szocializációnak hívunk (a civilizált emberré tevés) pedig kiöli belőlük mindezt.

 - Várjál csak! Úgy emlékszem, Jean Jacques Rousseau francia filozófus is valami ilyesmit mondott. Hogy az ember az Aranykor állapotából jutott el ide és a társadalom rontotta meg. De nekem úgy tűnik, a gyerekek egészen vadak tudnak lenni. Muszáj nevelni őket.

 - Igen, ezt pedig Thomas Hobbes angol filozófus mondta a természeti állapotban lévő emberről. De elgondolkodtál már azon, hogy mitől lesznek vadak a gyerekek? És azon, hogy mi is az a vadság valójában?

 - Gondolom, belénk van kódolva, a vérünkben van.

 - Érdekes, amit mondasz, mert ezt már Immanuel Kant, a nagy német filozófus is megfogalmazta (pedig hol volt még akkor Darwin és az evolucionizmus!), hogy az emberben kezdettől fogva ott vannak a jónak és a rossznak is a csírái. Kétmagvúak vagyunk. S újabban, égi üzenet formájában is megerősítették ezt.

        (11) Keverék faj vagyunk. Mégis, azt állítom, hogy a gyerekek alapvető jósággal a szívükben jönnek erre a világra.

 A gyerekek kezdetben mindenkit óriásnak, kedvesnek, jóságosnak és bölcsnek látnak. Aztán ez a látásmód a tapasztalások folyamában egyszer csak megkopik. Senki sem tudja, mikor tűnik el, de eltűnik. S az a „vadság”, amire te gondolsz, valójában elevenség, életteliség. S a „gond” amiről azt gondoljuk, hogy a gyerekekkel van, valójában velünk, felnőttekkel van.

     (12) Nem tudod kezelni a gyerekek életteliségét, kirobbanó energiáit. Ezért mindent megteszel annak érdekében, hogy drasztikusan lecsökkentsd ezt az energiaszintet.

 - Hogyan csináljuk?

 - Ezt az energetikai csonkítást, hogy ezt a szörnyű – de képletes – kifejezést használjam, úgy követed el, hogy

                                                       (13) Időnként nem veszel tudomást a gyermekekről.

Mintha nem is léteznének. Ez a legszörnyűbb dolog, amit egy gyermekkel el lehet követni. Mint amikor nem öntözzük tovább kerti növényeinket vagy nem etetjük tovább háziállatainkat. Egy idő után elpusztulnak. A gyerekek is elpusztulnak egy idő után, energetikai értelemben. És gyenge – rettegő, erőszakos, agresszív, számító, hazug, cselszövő, álnok – felnőttek lesznek belőlük."

 ...

  "(19) Az eleven energiát nem fojthatod a gyermekekbe. Segítened kell, hogy az helyes kifejeződési formát kaphasson. Minél kisebb – szinte semennyi – beavatkozással.

- Azt meg hogyan tudom megtenni? Gondoskodnom kell a gyerekekről, vigyáznom kell rájuk, táplálnom kell őket, tanítanom és nevelnem. Ha nem avatkoznék be, hogyan is tudnám mindezt megtenni?

 - Nagyon fontos, amit mondasz. Hiszen a gyermekek ránk vannak utalva.

   (20) Ez a te önmagadon kívülre mutató felelősséged.Ez az egyik kulcs: A befogadók feladata, hogy az érkezőket segítsék abban, hogy képességeiket teljességgel ki tudják bontakoztatni. Ehhez azonban a segítségnyújtás helyes felfogása elengedhetetlen.

 - Én azt hiszem, képes vagyok segíteni a gyerekeknek.

 - Azt hinni, hogy képesek vagyunk segíteni, és valóban segíteni, az két különböző dolog. Nagyon sokan összekeverik ezt a kettőt, de még ennél is gyakrabban előfordul, hogy nem is tudatosodik e kettő különbsége.

 (21) Nem minden esetben az a segítség, amit segítségnek gondolsz. Jótékonynak hitt tetteid pedig, a másiknak pokoli kínt is okozhatnak, esetleg fizikai, érzelmi-mentális vagy szellemi rabszolgává tehetik őt. S végső soron, magát a segítőt, azaz téged, is."