A gyermek tanít minket

A gyerekek igazi bölcsek, és ezt csak azért nem látjuk be, mert nem figyelünk rájuk eléggé. "Megtanítjuk" nekik, hogyan tudnak eligazodni ebben a világban, és közben sajnos gyakran összetörjük az õ világukat. Sosem felejtem el azt az interjút, melyben Csukás István egyszer így fogalmazott: "Hatéves koráig minden gyerek zseni. Aztán bekerül az iskolába."

Szeretném, ha a gyermekek bölcsességét nem közhelyként kezelnénk, amit természetesen mindenki "elismer", de valójában szinte senki sem kezeli valódi értékén. Juvenálisz sorai kívánkoznak ide: Maxima debetur puero reverentia. (Mély és legszentebb figyelemmel nézd a gyermekkort.)

Nagyon sokat tanulok két kisfiamtól, és ámulok szeretõ szívükön, csillogó értelmükön, tiszta tetteiken. Néhány esetrõl beszámolok, melyek megindítottak. Megköszönöm, ha ír nekem gyermekeirõl vagy a környezetében élõ gyermekekrõl.

2011. nyarán, Ákoska négy és fél éves volt, amikor a következõ párbeszéd zajlott köztünk:

- Apa! Tudod mi az a példakép?
- ?
- Amikor hasonlítani akarsz valakire. És tudod ki az én példaképem?
- Nem tudom kisfiam. Ki?
- Te!
Nem tudtam elmondani Neki, Hogyan is lehetnék a példaképed kisfiam, mikor elhagytalak Titeket? (A történet ennél összetettebb, mert nem állt szándékomban elhagyni őket.)
Legördültek az arcomon a szempillantás alatt kibuggyanó könnycseppek, miközben megöleltem.
Úgy hiszem, kisfiam meglátta bennem azt, amit az apám látott és egyszer egy villanásnyi idõre én is megpillanthattam.

2012. nyarán több eset is volt, Áki 5,5 Ati 3,5 éves:

Áki nagyon ügyesen rajzol, 3-4. osztályosok munkáival összevethetõek a rajzai.
Korán megjelent rajzaiban a kompozíció, a perspektíva, a távolság érzékeltetése. Éppen elmagyarázta kisöccsének, hogy miért kisebb a fa mint az ember. De most Atika tanított valami fontosat.

Ati (kifogásol): A fa a nagyobb!
Áki (magyaráz): A fa azért kisebb, mert távol van, az ember meg közel.
Ati (durcásan): Nincs is olyan, hogy közel meg távol!

Számára még nem különültek el a létezõk, nincsenek rideg falak, magányossá tevõ távolságok.

Amikor kéthetente hétvégén nálam alszanak a gyerekek, reggelente megbeszéljük mit álmodtunk. Ilyenkor élénk mozgóképeket festenek le szavaikkal. Atikám egyszer elmagyarázta a következõket:

- Az álom a valóság! És nem tudsz kijönni belõle.

Szerintem mély spirituális tartalma van mondanivalójának. Fontos a szavak sorrendje. Nem azt mondja hogy az általunk (nappali tudatossággal) észlelt valóság az illúzió, hanem éppen ellenkezõleg: kiterjeszti a valóság fogalmát a tudattalan sokkal hatalmasabb birodalmára, amit legtöbben még csak homályosan látunk. A jéghegy csúcsáról, a felszín alatti 9/10-re!

Van egy kis hajómakettem, az Auróra cirkáló. Gyerekkoromban még apámmal együtt ragasztottuk össze. Ákival beszélgettem róla, elmondtam, hogy hadihajó volt.

- Apa! Az Auróra gonosz volt?
- Nem tudom kincsem. A legtöbben azt nevezik gonosznak, aki megtámad másokat. De szerintem ez nem gonoszság csak butaság. Nem tudják, hogy nem kell harcolnunk egymással.
-Szerintem meg, mindenki gonosz itt a Földön. Még mi is. [Értsd: még a gyerekek is.] Régóta harcolunk már.

Szerintem, ez egy példa a karmikus emlékek bevillanására és tapasztalatként való használatára.

Pár hete elõadtam egy sztorit a gyerekeknek. Amolyan "Jézuska hozza az ajándékokat, a gólya meg a gyerekeket" kaliberû, de nem is a téma a lényeges. Elõször elkerekedett szemekkel figyeltek, aztán Atika nagy komolyan megjegyezte:

- Ez csak kitaláció.

A megkülönböztetõ képessége mûködik. :)

Geológiai szakközépbe jártam, ennek emlékére a szekrényemen sok ásvány és õsmaradvány van porfogó gyanánt.
A gyerekek szeretik õket nézegetni. Az egyik õskövületrõl kérdezgettek. Mondtam, hogy az egy ammonitesz (csigaházas õspolip). Atika megjegyezte:

-Paeontógusok vagyunk.

Értsd paleontológusok, vagyis azok, akik õsállatok maradványait kutatják, tanulmányozzák. Honnan szedi ezeket a szavakat?! Azt hiszem túl sok National Geographic-et meg Animal Planet-et néznek a bátyjával. :)

Néhány hete berendeztem itthon egy shiatsu kezelõhelyiséget a gyerekek segítségével. A berendezési tárgyaknál elmondták, hogy szerintük mi "shiatsus" és mi nem.
Áki felajánlotta, hogy rajzol valamit, amit kitehetek az ajtóra. Mostanában a legfõbb játék a fiús katonásdi, úgyhogy egy harci jelenetet rajzolt. A következõ párbeszéd zajlott le köztünk:

- Áki! Egy olyan képet szeretnék, ami az életrõl szól. Az illik a shiatsuhoz, nem a harc. Kérlek, rajzolj egy olyat!
- Jó! Akkor lerajzolom a Jézuska önirányítását. (Ez lett a kép címe is.)
- Szerinted ez van kapcsolatban az élettel?
- Igen. Mert aki önmagát tudja irányítani, az sosem hal meg... Ugyanis: az élet az a nem-halál, a halál az a nem-élet.

Ehhez annyit fûznék hozzá, hogy pár hónapja rákérdezett mi a jóga, és úgy próbáltam elmagyarázni, hogy az, amikor az ember megtanulja önmagát irányítani.
Rögtön megkérdezte, hogy a Jézuska jógázott-e. Azt feleltem, én nem tudom, de egyesek szerint igen.
- Amikor majd felmész a mennyországba, kérdezd meg tõle! Jó?
- Ha felmegyek, megkérdezem.

Amikor megláttam a rajzot: Egy piros emberalak széttárt karokkal, fején a haj akár cikkcakkos korona. Egy domb tetején áll. Körülötte sárga kör, lábaitól a körbõl érintõ irányban sárga sugarak csapnak ki, a sugarak végén egy-egy kinyílt tulipán.

- Ez Jézuska önirányítása, kisfiam?
- Igen.
- Korona van a fején?
- Nem. Az a haja.
- Mi ez a sárga körülötte?
- Tûz. Mert amikor a Jézuska irányít, akkor tûz van.

Elmélkedtem picit. A vörös a vér vagyis az élet színe, a Földanyához vagy a teremtéshez (domb, õshalom, az ókori egyiptomiaknál Atum) való kapcsolódást jelzi. Az alakot körülvevõ sárga ovális az aura. Jézust több helyen mandorlával - aranyló aurával - ábrázolják, ami két kör metszete, vagyis a halszem - vesica piscis, ami egyben az élet virágának kiinduló motívuma is.
Az aura alsó részébõl felcsapó tûzsugarakból kinyíló tulipánok magyar népi motívumként a világot (világnak virága) és - ha jól tudom - a hármas szirommal egyben a szentháromságot is szimbolizálják.

Õk az én bölcs gyermekeim. :)

Ezt a verset mindenkinek szeretettel küldöm akiknek megpróbáltatásokkal teli, és azoknak is, akiknek nagyon szép gyermekkora volt.

A gyermekekhez

Oh boldog gyermekkor!
Mit visszasír kit
Kínoz a világ...
Izzó csipkebokor,
Mit a felnõttlét
Tövestõl kivág.

Durva lélek, kérges szív
Téged összezúzni kész.
De ne hagyd magad!
Munkára, létre hív
A kérges tenyér...
És símogatja arcodat.

Dolgozz s játssz
Te gyermek!
Vár a világ...
Bátran hibázz,
S ha kinevetnek
Sohse bánd!

Nevess, remélj!
Ne tétovázz!
Dönts hogy ha kell,
Szépen beszélj
Vagy kiálts!
Vedd el, ami kell!

Vedd el, s fizess!
Ez a dolgok rendje.
Tettedért kiállj!
Nemzz, s temess!
S hogy tegyenek kedvedre,
Ilyet el sohse várj!

A munkának, a reménynek,
A könnynek, a bornak
Ne feledd el ízét!
De ha gúnyolnak, ha lenéznek,
A jókedv s e szózat
Mindig legyen tiéd:

"Inkább tenyér
Mint lélek
Durvuljon el
Így lesz kenyér...
S míg élek,
Nem vesztem el."

(Bp-Szfv, 2000. szeptember 14.)