A 2100 Konferenciát - melynek témája az Aranykor - követően megszületett kiáltvány (http://www.tudatos-csatorna.org/a-2100-konferencia-eloadasai/)

Ismerjük fel, hogy:

A gyermekeknek alapvetően nem jogokra, játékokra, tanulásra és szabályokra van szükségük, hanem a teljes figyelmünkre, a jelenlétünkre.

A gyermekek folyamatosan tanítanak minket, s korlátlan – minden emberi képzeletet meghaladó – bölcsességük szomjoltó vizéből kortyolhatunk, ha elménk zajától, meggyőződéseinktől, fensőbbségességünktől, durvaságunktól, érzéketlenségünktől és ostobaságunktól meg tudunk szabadulni. Nekünk, befogadóknak az a feladatunk, hogy megóvjuk a gyermekeket és gondoskodjunk egyediségük kibontakoztatásának lehetőségeiről. Közös feladatunk pedig az, hogy tanuljunk egymástól.

A gyermekek jelentik az összekötő kapcsot őseink és kései leszármazottaink - múltunk és jövőnk - között, végső soron jelenünk teljes virágában kibontakozó gazdagságához.

A gyermekek tisztasága, – előítéletekkel, elképzelésekkel, fájdalmakkal, félelmekkel és reményekkel nem terhelt – nyitottsága és kíváncsisága példaértékű mindannyiunk számára.

A gyermekek szeretete, felhőtlen boldogsága, – zavartsággal, elégtétellel, gúnnyal és álcázással nem fertőzött – öröme vezérlő fény mindannyiunk számára.

A felnőttek világának és a gyermekek világának összekapcsolódását és együttműködését valamennyiünk együttes jelenléte segíti. Ekkor ismertethetjük meg teljességében a gyermekekkel azokat a viszonyokat és körülményeket, melyek közé érkeztek és ekkor ismerhetjük meg teljességükben azokat a – körülményeinket és viszonyainkat alakítani képes – bölcsességeket, melyekkel a gyermekek közénk érkeztek és folyamatosan érkeznek. Csak ebben a rendkívüli érzékenység jellemezte nyitottságban, teljes befogadásban és teljes odaadásban tud kibontakozni valódi kapcsolatunk, melyben kivirágozhat a szeretet.

Cselekedjünk ennek megfelelően!